KÉZDIKŐVÁR

http://kezdikovar.blogspot.ro/

Szentlélektől mintegy 2 km-re a Peselnek-patak mellett fekszik Kézdikővár. A feltehetően besenyő eredetű, néphagyományokban gazdag település a 19. század végéig a Peselnek nevet viselte. Mivel a Pótsa-lányoknak nem tetszett a gúny tárgyául szolgáló név, 1905-ben átnevezték a falut, a várszerű kerítéseknek köszönhetően lett Kővár a neve.

Eredetileg a település nem a mai helyén, hanem délebbre a Céklás-patak mellett feküdt, ma is Faluhelynek nevezik ezt a határrészt. Itt volt Háromszék legrégebbi 12. századi temploma, amit régészeti feltárások is bizonyítanak. Az egykori falu helyét keresztel jelőlték meg a helybéliek. A település létére utaló első írásos dokumentum 1332-ből való.

A 19. századig a torjai Apor uradalomhoz tartozott, csak 1876-ban csatolták Felső-Fehér vármegyétől Háromszékhez.

A több mint kilencszáz lakosú római katolikus falunak gyönyörű, kőfallal övezett temploma emelkedik a domboldalon. A templomerődöt 1825-ben emelték Szent Lőrinc tiszteletére. Sokáig felekezeti iskolát működtettek a faluban, ma I-VIII osztályos általános iskolában tanítják a gyerekeket. Kővár építészeti emlékei között is a Pótsa család neve kerül előtérbe, udvarházukat a templommal egyidőben építtették.

A kúria eredeti részéből már csak kevés látható, az is az épület hátsó részén. A falut várfalszerű kőkerítései teszik különlegessé, nagyon sok házat és gazdasági épületet magas kőfallal kerítettek be, melyek kis váracskák benyomását keltik. Néhol pedig gyönyörűen faragott hatalmas székelykapu díszeleg.

 

 SZENT LŐRINC-SZOBOR

2009-ben első alkalommal szerveztek három napos, búcsúval egybekötött falunapokat a közigazgatásilag Kézdiszentlélekhez tartozó településen.

A három nap fő eseménye augusztus 10-én a falu búcsúnapján – amikor a római katolikus templom felszentelésének 180. évfordulójáról is megemlékeztek - a szentmisét követően a település védőszentje tiszteletére állított Szent Lőrinc-szobor leleplezése volt.

A kőszobrot a kézdiszentkereszti Winkler Imre készítette. Elsőként Balogh Tibor községi polgármester szólt az egybegyűltekhez, köszöntötte a meghívottakat, mondott köszönetet a szobor alkotójának és Bartalis Bélának a talapzat elkészítéséért, majd Szent Lőrinc vértanú életét ismertette. A szobrot Tamás Sándor a megyei önkormányzat elnöke leplezte le.

A falu védőszentjének szobrát ft. Tamás József segédpüspök szentelte meg.

A KÉZDIKŐVÁRI PÓTSA KÚRIA

A hatolykai Pótsa család házasság útján került az egykori Peselnekre, a mai Kézdikővárra, ahol feltehetően a Rápoltiak egy korábbi udvarházának bővítésével alakították ki lakhelyüket. A hagyomány szerint a család 1825-ben jelentős szerepet vállalt a település templomának újjáépítésben is. 
A Felső-Háromszéken jelentős birtokkal rendelkező család legismertebb tagja Pótsa József (1836-1903), aki 1877 és 1903 között Háromszék vármegye főispánja volt. Az 1905-ben elhunyt Pótsa Gyula síremléke a régi temetőkert sarkában található. Az első világégést követően a Fejér család vásárolta meg a kúriát Pótsa Klárától több részletben. E család leszármazottai a kúria mai tulajdonosai, akik közül Bali András és felsége, született Fejér a kilencvenes évek derekán az általuk használt épületszárnyon nagyobb méretű átalakítást végeztek. Ennek következtében a mai épület csak sejteti egykori elődjének harmonikus megjelenését. A délkeleti tájolású, részben alápincézett udvarház kőből és téglából épült. Az eredetileg szabályos téglatest formájú, sátortetős tömeg egyensúlyát a bejárati tornác helyére épített nagyméretű épületszárny bontja meg. 
A hátsó oldalhoz egy kisebb melléképület csatlakozik, míg az északkeleti oldalon a régi, barokkos oromzatú padlásfeljárót találunk. Alaprajzát tekintve az eredeti épület hatosztatú, északnyugati sarokszobája boltozatos. Külön figyelmet érdemel a kúria eredeti állapotban megőrzött tetőszerkezete. A kőlapokkal borított padlásteret egykor terménytárolásra használták. A padlásajtón még megfigyelhetők a ki és behordott gabonazsákok számát jelző rovások.

ELSŐ VILÁGHÁBORÚS EMLÉKJEL KÉZDIKŐVÁRON

Kézdikővári templomkertben levő kőobeliszk felirata: Ezen emlékkeresztet állítatta a kegyelet azon hősökért, kik az 1914/18 évi világháborúban szeretett hazánkért haltak meg. Béke a hősök poraira! Áldás a hazára! Felirata szerint az emlékművet a kézdiszentléleki kőfaragó Bartalis Ferenc készítette 1922-ben és 55 hősi halott nevét tartalmazza. Az emlékművön külön csoportban örökítették meg a hadifogságban kerültek neveit. Tizenhét kővéri internélt műnevét vésték rá. 

 

A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ KÉZDIKŐVÁRI

ÁLDOZATAINAK EMLÉKJELE

A második világháborús áldozatok nevét a templomkertben levő Sólyom család síremlék két oldalára vésték rá a következő felirat kíséretében: 1942 – 1945. 18 név olvasható a kereszten.

Ugyanez az emlékoszlop őrzi a világháborús áldozatok egy külön csoportjának nevét az alábbi szöveg kíséretében: ”Kimutatás azokról a foglyókról, akiket a románok 1944 ősz(én) ok nélkül elhurcoltak.

Névsor. Kővár 1945. VII. 8. Földvár –Tiginya.” Harminc nevet véstek a síremlékre. Az emlékoszlop déli oldala a Sólyom család elhunyt tagjainak emlékét őrzi. 

 

MILLECENTENÁRIUMI EMLÉKJEL

A falu népe 1996-ban, a millecentenárium évében ugyancsak a templomkertben kettős, faragott kopjafát állított a magyar honfoglalás 1100 esztendejének tiszteletére.

A faragó a „896 – 1996 A hazáért” feliratot véste a kettős kopjafa alsó felébe. 

 

KÉZDIKŐVÁR RÓMAI KATOLIKUS TEMPLOMERŐDJE

A középkorban a falu mostani helyétől délebbre, a Céklás-patak völgyében feküdt.

A műemlékként nyilvántartott kerített templomerődöt 1825-ben építették Szent Lőrinc vértanú tiszteletére, valószínűleg a régiét örökölve, miután a falu mai helyére költözött át, a régi, XII. századi templomot felhagyták, csak Faluhely neve őrizte meg annak helyét napjainkig.

Orbán Balázs még megtalálta annak nyomait. 1998-tól helyét emlékkereszt jelzi. Búcsúja Szent Lőrinc vértanú napján, augusztus 10-én van. 

E kis település egyik jellegzetessége a kőkerítések látványa. Bár nem jellemző az egész falura, legtöbb helyen mégis fellelhetők az esetenként több méter magas kőből rakott kerítések.

Kézdikővár Kézdivásárhelytől 9 km-re északnyugatra, a Peselnek-patak mellett fekszik. Kővár a házak közötti kőkerítéseivel messziről úgy néz ki, mint egy erődítmény. A köveket, melyekből e falakat emelték, a temető feletti, ma erdei fenyővel benőtt domb oldalából fejtették. 1905-ig neve Peselnek (szláv: bcselnik = méhes) volt, de mivel ez gúny tárgya volt, ezért 1905-ben várszerű kerítéseiről a mai nevét állapították még számára. Területe ősidők óta lakott. A Kászon-patak jobb parti magas teraszán a Polyvárnak nevezett helye őskori neolitikumi telep maradványait tárták fel. A falu eredetileg nem a mai helyén, hanem délebbre, a Céklás-patak mellett feküdt.

A Polyvár nevű helyen a régészek neolitikumi telepet tártak fel, ahonnan állatokat ábrázoló kerámiaszobrocskák kerültek elő. Határában, a Faluhely nevű helyen megtalálták a falu első, román kori templomának alapfalait. A 14. században besenyők lakják az akkor Peselneknek nevezett falut. Akárcsak Torja, ez is az egykori Felső-Fehér vármegyéhez, az Aporok latifundiumához tartozott. Először 1332-ben említik Pusulvik néven. Mai római katolikus templomerődjét 1825-ben építették Szent Lőrinc tiszteletére.

A Pótsa-udvarház a 18. században épült. 1910-ben 1217 magyar lakosa volt. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Kézdi járásához tartozott. 1992-ben 952 lakosából 951 magyar volt. A Kővár-patak völgyében a gyógyhatású Büdös-kút nevű édes-kénes ásványvízforrás tör felszínre. A faluban élő hagyomány az István- és János-napi köszöntések szokása, az aprószentekelés, valamint a szentcsalád járás. Utóbbit advent utolsó tíz estéjén végzik.