KISKÁSZON

A községközponttól alig 1 km-re északra a Perkő nyugati lábánál fekszik Kiskászon. Első okleveles említése 1567-ből való. A falu az egykori királyi Felső-Fehér megyéhez tartozott, 1877-ben csatolták hivatalosan Háromszék vármegyéhez, a királyi megye tartozékaként a torjai Apor-birodalom peremvidékének faluja volt.

A székely határőrség felállításakor a vidék stratégiai jelentősége megnőtt, mivel itt vezetett át az országút Kászonszék és Csíkszék felé. A közel 300 lélekszámú településen 100 évvel korábban még 1200-an éltek. A kis létszám ellenére iskolája és óvodája is működik, elsőtől negyedik osztályig tanítják itt a gyerekeket. A lakosság római katolikus vallású, templomukat 1985-ben emelték Árpádházi Szent Margit tiszteletére. A falu turisztikai látványossága a Búcsújárók Emlékháza. Maga az épület hagyományos székely jellegével önmagában is érdekességnek számít.

     

A kis múzeumban a búcsújárások tárgyi anyagát õrzik: lobogókat, csengõket, kisebb kegytárgyakat, imalapokat, énekes- és imakönyveket.

A gyűjtemény legértékesebb darabjai egy, a XVIII. század végérõl származó, fából készült Mária-szobor és egy, a XIX. század elején készült és fára festett Krisztus-feszület.

Az Emlékház mellett, mezei úton a Perkő gerince közelíthető meg, a zarándokok többnyire ezen az útvonalon mennek a Szent István kápolnához.

Kiskászon borvízforrásairól ismert, zamatos vizét sokan fogyasztják. Régen itt álltak meg a búcsújárók szomjukat oltani, vizének kivételes erőt tulajdonítottak.

  

A falucska közepén egy régi lakóházból 1978-ban kezdettel 1984-ig templomot építettek. 

Az új templomot 1985-ben szentelték fel Árpád-házi Szent Margit (1242—1271), a betegek, nyomorultak segítőjéről, IV. Béla királyunk lányáról és tiszteletére. A legkeményebb kommunista diktatúra idején épített kis templomot faragott székely kapuk díszítik, virágmintáit néhai Jakabos István és a jelenleg Svédországban élő Marthi Alajos faragta.A templom homlokán álló emléktáblán ez áll: „Épült 1978-1984-ig Árpád-házi Szent Margit tiszteletére ft. Bartha Domokos alapítványából, ft. Balázs György plébános és a kiskászoni egyházközség híveinek áldozatos munkájával”. A kis falu egyházi búcsúja Árpád-házi Szent Margit napján, január 18-án van

Kézdivásárhelytől 7 km-re északra a Perkő nyugati lábánál a Kászon-patak völgyében fekszik. Területe ősidők óta lakott. A Vár-patakának jobb oldalán emelkedő magas hegyorron, melyet Várélinek neveznek a Cecevárnak nevezett bronzkori ősvár nyomai vannak. A vár valószínűleg a középkorban is használatban volt, sorsa ismeretlen. A falu 1567-ben Kyskazon néven szerepel. A trianoni békeszerződésig Háromszék vármegye Kézdi járásához tartozott. A falucska közepén egy régi lakóházból 1978-ban kezdettel 1984-ig templomot építettek. Az új templomot 1985-ben szentelték fel Árpád-házi Szent Margit (1242-1271), a betegek, nyomorultak segítőjéről, IV. Béla királyunk lányáról és tiszteletére. 

A legkeményebb kommunista diktatúra idején épített kis templomot faragott székely kapuk díszítik, virágmintáit néhai Jakabos István és a jelenleg Svédországban élő Marthi Alajos faragta. A templom homlokán álló emléktáblán ez áll: „Épült 1978-1984-ig Árpád-házi Szent Margit tiszteletére ft. Bartha Domokos alapítványából, ft. Balázs György plébános és a kiskászoni egyházközség híveinek áldozatos munkájával”. A kis falu egyházi búcsúja Árpád-házi Szent Margit napján, január 18-án van.